Kultúrtörténeti túra Ravazdon

Egy napsütéses őszi nap tökéletes egy túrához. Így gondolkodott a csapatunk is, ezért elindultunk felfedezni Ravazd kicsiny falucskáját.

Ravazd Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi kistérségben található, Győrtől 21 km-re.

Első állomásunk a ravazdi Sólymos Szilveszter kilátóhoz vezetett.

Érdemes megmászni a kilátó pár lépcsőjét, mivel gyönyörű táj tárul elénk. A kilátó tetejéről megcsodálhatjuk Ravazd néhány látványosságát és környékét. Tiszta kilátás nyílik a Pannonhalmi Főapátságra, Boldogasszony kápolnára és a Boldog Mór kilátóra. 

 Ha 90 fokos fordulatot veszünk, elénk tárul a Boszorkány hegy, Tarjánpuszta, Győrasszonyfa valamint a Bakony vonulata.

 

Megfordulva láthatjuk Ravazd községét, a Szent Márton templomot, ami köré régen a falu épült. Megtekinthető a Likas-horog és a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. Ravazdi Erdészet épületei.

A kilátó negyedik oldala felől fekszik a Szent Villebald templomrom, amitől nem messze egy fakereszt áll.

Szent Villebald angol származású bencés szerzetes volt a VIII. században. Tiszteletére a XI. században építettek templomot Ravazdon. A templom a XVIII. Század végén már romos állapotban volt, tégláit később a Pannonhalmi Főapátság könyvtárához használták fel.

A kereszt annak állít emléket, hogy az ősi Ravazd település ezen a dombon helyezkedett el a IX. századtól.

 Következő állomásunk IV. Béla király kútja volt.

„Iható vizű forrás, melyből a legenda szerint a tatárok elől elmenekülő IV. Béla király is ivott.”

Magas a víz vastartalma, számos turista betéved és hűsíti szomját a vízzel. Vízminőségi vizsgálatok igazolják, hogy a forrás vize tiszta és iható. Sokan vannak, akik rendszeresen a Béla kút vízét viszik és fogyasztják a gyógyító hatás hitében. 

A kút mellett található egy IV. Béla király emlékmű is. 

 Utolsó állomásként Ravazd tájházához látogattunk el, ahol sok érdekes tárgyat és régi bútort láthattunk.

A tájházat 2009-ben hozták létre a helyi lakosok. Az ott lévő tárgyakat saját padlásaikról szedték össze. Minden mi e házban található a múlt század emléke. 

 Kirándulásunk során sokféle növénnyel találkoztunk:

Elsőként a galagonyára lettünk figyelmesek, ami a népi gyógyászatban szívgyógyszerként alkalmazott gyógynövény.

A földre letekintve mezei bakszakállra lettünk figyelmesek. Levelét és friss hajtásait, szárát, virágbimbóját főzelék, leves és lé készítésére vagy spárgaként, a felvágatlan szárát és virágbimbóját, inulintartalmú gyökerét salátákban használják.

Nem messze tőle a mezei cickafark bújt ki a földből. A közönséges és mezei cickafark teája különféle női bajokra és hólyagproblémákra is jó.

Pár méterrel arrébb következett a csipkebogyó bokor, amit gyógytea, gyümölcsbor, szörp, vagy lekvár, mártás, leves készítésére használjuk.

Ezután csíkos kecskerágó bokorra leltünk. Termése mérgező, elfogyasztása máj- és vesekárosodást, vagy halált okozhat.

IV.Béla kútjához vezető úton található az ükörkelonc. A virágzási ideje május-június között van. Piros bogyótermései június végén, júliusban érnek, és emberi fogyasztásra alkalmatlanok, de a madarak kedvelik.

Az út szélén nagyon érdekes növényre bukkantunk. A bíbor nebáncsvirág Éréskor a legkisebb rezgésre a termésfal külső és belső oldala közötti nyomáskülönbség miatt a magvakat robbanásszerűen akár hét méter távolságra is szétszórja.

A túrán nagyon jól éreztük magunkat, a kellemes napsütéses őszi idő igazi feltöltődést hozott számunkra. Ha kedvet kaptál a túrához, ne habozz, hidd el megéri!

Készítették: Gaál Viktória, Pintér Evelin, Vid Emília