2013. október 14., hétfő

Ravazdi kirándulásunk során készítettünk néhány videót, amiket a blog olvasóinak figyelmébe ajánlunk. :)

Ravazd kulturális emlékei

Az első napunkat az alig 1200 lelket számláló falu körbejárásával, nevezetességeinek megismerésével töltöttük. Szerencsére gyönyörű napsütéses időben kirándulhattunk, amit az őszi táj még szebbé varázsolt. Ravazd a Sokorói dombságban található, igen nagy múltú falucska. Nevét valószínűleg a „ravasz szóból” eredeztetik, egy másik teória szerint Rouzdról nevezték el, aki itt lakhatott a középkorban.

A túra elején ellátogattunk a Solymos Szilveszter kilátóba, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a tájra, egészen a Pannonhalmi Apátságig. Látható még innen a Boszorkány hegy, a legenda szerint régen erre felállva meglátták a boszorkányokat. 







Eközben Réka megpihent az egykori Szent Villebald templom romjain. Érdemes ellátogatni a Szent Márton templom elődjének számító emlékhelyhez. Nevét egy  a 8. században élt angol szerzetesről kapta. A templomot egészen a bencés rend felosztásáig használták majd a köveket elhordták az apátság könyvtárának építéséhez. 




Bár a templomnak ma már csak a romjai láthatók a híres forrás a Béla-kút ma is látogatható.




 A forrás a nevét onnan kapta, hogy IV. Béla király a tatárok elől menekülve ivott a vízéből. A legenda szerint, aki iszik a forrásból annak csodálatos szemöldöke lesz. A forrást a közeli Pándzsa patak táplálja, bár íze kissé vas ízű a helyiek előszeretettel fogyasztják ugyanis számos betegségre gyógyír.






A túra utolsó állomásaként a tájházba látogattunk. Ez a helyiség régen egy iskolai terem volt ma a helyiek által berendezett régi használati tárgyakat állítják ki. A tájházban 4 helység található: hálószoba, konyha, étkező illetve egy eszköztároló. 









A tájház után hazafelé vettük utunkat, ahol megtekinthettük a kilátóból már látott Szent Márton templomot közelről, bár bemenni sajnos nem volt lehetőségünk.




Nagyon jól éreztük magunkat a túrán, reméljük a hét további napjai is hasonlóan jól telnek, de addig is irány az éjszaka. :) 

Kultúrtörténeti túra Ravazdon


Egy napsütéses őszi nap tökéletes egy túrához. Így gondolkodott a csapatunk is, ezért elindultunk felfedezni Ravazd kicsiny falucskáját.
Ravazd Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi kistérségben található, Győrtől 21 km-re.
Első állomásunk a ravazdi Sólymos Szilveszter kilátóhoz vezetett.


Érdemes megmászni a kilátó pár lépcsőjét, mivel gyönyörű táj tárul elénk. A kilátó tetejéről megcsodálhatjuk Ravazd néhány látványosságát és környékét. Tiszta kilátás nyílik a Pannonhalmi Főapátságra, Boldogasszony kápolnára és a Boldog Mór kilátóra. 


 Ha 90 fokos fordulatot veszünk, elénk tárul a Boszorkány hegy, Tarjánpuszta, Győrasszonyfa valamint a Bakony vonulata.
 

Megfordulva láthatjuk Ravazd községét, a Szent Márton templomot, ami köré régen a falu épült. Megtekinthető a Likas-horog és a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. Ravazdi Erdészet épületei.
A kilátó negyedik oldala felől fekszik a Szent Villebald templomrom, amitől nem messze egy fakereszt áll.
Szent Villebald angol származású bencés szerzetes volt a VIII. században. Tiszteletére a XI. században építettek templomot Ravazdon. A templom a XVIII. Század végén már romos állapotban volt, tégláit később a Pannonhalmi Főapátság könyvtárához használták fel.


A kereszt annak állít emléket, hogy az ősi Ravazd település ezen a dombon helyezkedett el a IX. századtól.


 Következő állomásunk IV. Béla király kútja volt.
„Iható vizű forrás, melyből a legenda szerint a tatárok elől elmenekülő IV. Béla király is ivott.”


Magas a víz vastartalma, számos turista betéved és hűsíti szomját a vízzel. Vízminőségi vizsgálatok igazolják, hogy a forrás vize tiszta és iható. Sokan vannak, akik rendszeresen a Béla kút vízét viszik és fogyasztják a gyógyító hatás hitében. 

A kút mellett található egy IV. Béla király emlékmű is. 

 Utolsó állomásként Ravazd tájházához látogattunk el, ahol sok érdekes tárgyat és régi bútort láthattunk.
A tájházat 2009-ben hozták létre a helyi lakosok. Az ott lévő tárgyakat saját padlásaikról szedték össze. Minden mi e házban található a múlt század emléke. 








 Kirándulásunk során sokféle növénnyel találkoztunk:
Elsőként a galagonyára lettünk figyelmesek, ami a népi gyógyászatban szívgyógyszerként alkalmazott gyógynövény.


A földre letekintve mezei bakszakállra lettünk figyelmesek. Levelét és friss hajtásait, szárát, virágbimbóját főzelék, leves és lé készítésére vagy spárgaként, a felvágatlan szárát és virágbimbóját, inulintartalmú gyökerét salátákban használják.

Nem messze tőle a mezei cickafark bújt ki a földből. A közönséges és mezei cickafark teája különféle női bajokra és hólyagproblémákra is jó.


Pár méterrel arrébb következett a csipkebogyó bokor, amit gyógytea, gyümölcsbor, szörp, vagy lekvár, mártás, leves készítésére használjuk.


Ezután csíkos kecskerágó bokorra leltünk. Termése mérgező, elfogyasztása máj- és vesekárosodást, vagy halált okozhat.


IV.Béla kútjához vezető úton található az ükörkelonc. A virágzási ideje május-június között van. Piros bogyótermései június végén, júliusban érnek, és emberi fogyasztásra alkalmatlanok, de a madarak kedvelik.

Az út szélén nagyon érdekes növényre bukkantunk. A bíbor nebáncsvirág Éréskor a legkisebb rezgésre a termésfal külső és belső oldala közötti nyomáskülönbség miatt a magvakat robbanásszerűen akár hét méter távolságra is szétszórja.



A túrán nagyon jól éreztük magunkat, a kellemes napsütéses őszi idő igazi feltöltődést hozott számunkra. Ha kedvet kaptál a túrához, ne habozz, hidd el megéri!


Készítették: Gaál Viktória, Pintér Evelin, Vid Emília